Vérlázító! Milliókat zsebel be a belvárosi ingatlanmaffia! Tagjai jutányos áron megvételre kínálják az V. kerületi önkormányzat lakásait. A Blikk azonban lebuktatta a bandát.
Elképesztő! Eddig csak kósza pletykákat hallottunk arról, hogy csúszópénzért olcsón lehet önkormányzati lakáshoz jutni – de sajnos a hír, tapasztalatunk szerint, igaz. Lapunk munkatársa egy magánnyomozóval vevőnek álcázta magát, s jelentkezett az ingatlanmaffiánál.
A magánnyomozó, Gy. István – a G&S Business Control Magánnyomozó és Vagyonvédelmi Kft. munkatársa – néhány heti felderítő munkával ráakadt a banda úgynevezett felhajtójára, akinek a feladata kuncsaftok szerzése. A magánnyomozó beférkőzött a felhajtó, Krisztián bizalmába, aki nagy vonalakban elmondta, hogyan lehet megvásárolni fővárosi V. kerületi önkormányzati lakásokat, melyik utcában találhatók, s hogy ezekért mennyit kell fizetni.
Pontos címet nem adott meg. (Krisztián magyarázata szerint a lakások korábban a fővárosi önkormányzaté voltak, de az európai uniós csatlakozás után az V. kerületi önkormányzat tulajdonába kerültek. A vagyonleltárban cím szerint nem, csak érték szerint szerepelnek, ezért eladhatók.)
Krisztián bizalmát elnyerve jutottunk el az ő főnökéig, egy hölgyig, aki telefonon sokkal konkrétabban körvonalazta az eljárás menetét. A nőt Krisztián úgy vezette fel, mint egy fideszes képviselő testvérét, aki a képviselőn keresztül „minden nehézséget meg tud oldani”, és aki „komoly önkormányzati kapcsolatokkal rendelkezik”.
A következő lépcsőfok az volt, amikor már a felhajtó és a nő is megbíztak bennünk, és mindannyian találkoztunk a Batthyány tér közelében egy kávézóban. Tiszta szerencse, hogy nem ragaszkodtak a törzshelyükhöz, egy közeli kávézó belső bokszához, mert akkor nehezen tudtunk volna lesifotókat készíteni a riporthoz. Elkövették azonban azt a hibát, hogy óvatlanok voltak, és leültek mellénk a teraszra… Úgy tűnik, Krisztián nagyon ügyel arra, hogy ne keltsen feltűnést. Külsőre történelemtanárnak hihetnénk, farmerban, ingben jött a találkozóra, ám ott a legdrágább üdítőt rendelte.
A hölgy egy akkora autóval érkezett a megbeszélésre, hogy a Batthyány tér közelében alig tudott leparkolni vele, mert sehová sem fért be. Katalin ügyvédként mutatkozott be, és katonásan parolázott velünk.
Névjegykártyáján, amelyet átnyújtott, ez volt olvasható: környezetvédelmi jogi tanácsadó. Leült, és kérésünkre részletesen ismertette a vásárláshoz a tudnivalókat:
Csak olyan ügyféllel állunk szóba, akiben egy csepp kétség sincs az üzlet végkimenetelét illetően, és akit előtte leprioráltunk – kötötte ki, de mi meggyőztük arról, hogy bennünk megbízhat. Mi minden jelentkezővel aláíratunk egy megbízási szerződést, amelyben garanciát vállalunk arra, hogy a vevő tulajdonba kerül az önkormányzati lakásban. Vagy ha az eljárás meghiúsul, akkor visszakapja a pénzét. Mi csöndben dolgozunk, és már sok lakást eladtunk.
Katalin elénk tolt egy „Megbízási szerződés” feliratú papírt, amelyen az szerepelt, hogy ingatlanonként 3 millió forintot kell ott helyben kifizetnünk neki, és ezért az összegért cserébe 3 lakást nézhetünk meg.
A nő szóban hozzátette, hogy valójában nem 3, hanem 4 millió forintot kell leperkálnunk ingatlanonként:
Amióta megjelent a Blikk cikke(a két héttel ezelőtti írásunk Gy. Szilvia ingatlancsalási ügye – a szerkesztő megjegyzése), nőtt a kockázat, ezt meg kell érteniük, és hát ebből a pénzből nekem is tovább kell osztanom a főnökeimnek. A honorárium összesen 7 millió forint, ebből 4 millió az ügyintézés elindításáért, 3 millió annak befejezésekor jár. Nekem csak 300 - 500 ezer forint marad lakásonként – közölte.
Mindjárt világos lett, miért 3 millió forint van a szerződésen: az 1 millió Krisztiánnál és Katalinnál marad, arról elszámolniuk sem kell a főnökeik felé, ezt a milliót viszont mi sem követelhetjük vissza az adásvétel meghiúsulása esetén.
Az előre megbeszéltek szerint én, a Blikk újságírója voltam az, akinek a nevére kerültek volna az ingatlanok. Ehhez a következő jó tanácsokat osztogatta Katalin:
Ön budapesti lakos, ugye? Igen? Az jó – közölte. – Nem baj egyébként az sem, ha vidéki, csak egy kicsit nehezebb úgy. Az a lényeg, hogy ne legyen a nevén másik V. kerületi lakás. Ha több lakást akarnak venni, érdemes mindegyiket más és más rokon nevére íratni, ne mind legyen a magáén. Az ügyvédnő ezután arról kezdett beszélni, hogyan tudjuk megtekinteni a lakásokat:
Annyian jelentkeznek, hogy maguknak már csak júliusra tudok időpontot adni, hogy együtt megnézzük a lakásokat – sajnálkozott. – Majd ne csodálkozzanak, hogy nem vesszük jegyzőkönyvbe a nevüket. Erre azért van szükség, hogy ne maradjon nyoma, hogy már többen is megnézték ugyanazt a lakást. Értik, ugye? – kacsintott a nő.
Én és a magánnyomozó ráböktünk a címlistán három házra, amelyben lakást akartunk venni. Ez a Garibaldi utca 3., a Steindl Imre utca 7. és a Zoltán utca 12. volt. Ezekért összesen 12 millió forintot kellene kifizetnünk ott helyben.
Semmi akadálya! – sietett a válasszal a nő. – De azt tudniuk kell, hogy én nem mindegyik lakásban jártam, és nem mindről tudom, milyen állapotban van. Ezt maguknak ott a helyszínen kell felmérniük. Helyeseltünk. Katalin egy váratlan ajánlatot is tett nekem: – A Belgrád rakparton van egynagyon jó, akciós ajánlatunk! – fordult felém. – Egy teljes, Dunára néző lakószint, több ezer négyzetméter plusz a hozzá tartozó teljes földszinti üzletsor félmilliárd forintért eladó! Ezt hitelre érdemes megvenni, és aztán átalakítani. De ennél igazolniuk kell, hogy megvan rá a félmilliárd, mert nem akarunk rosszul járni!
Végigfut az agyamon: az az ingatlan a Világörökség része, a valóságban félmilliárdnak a sokszorosát éri. Ha ingatlanbefektető lennék, azonnal hívnám a bankáromat, hogy most rögtön utalja a pénzt. Az ügyvédnő által felajánlott lakások 90–140 négyzetméteresek. Némelyik majdhogynem műemlék jellegű épületben található, sokat közülük nemrég újítottak fel:
Úgy számoljanak, hogy a piaci áruk 320 ezer forint négyzetméterenként, de maguk ennek a 40 százalékáért jutnak hozzá – magyarázta a hölgy. – Előfordulhat, hogy némelyikben most van lakó, de ezek vagy jogcím nélküli lakásfoglalók, vagy olyanok, akiknek tetemes bérletidíj-tartozásuk van az önkormányzat felé. Katalin a következőképpen írta le a lakásvásárlás menetét:
Először ki kell fizetniük a 4 millió forintot lakásonként – sorolta. – Kapnak egy időpontot, amikor meg tudják nézni a kiválasztott ingatlanokat. Ott és akkor kitöltenek egy pályázati ívet, amivel lestoppolják a lakásokat. A garantáltan sikeres elbírálás után kapnak egy bérleti szerződést, amelyben nyilatkozniuk kell, hogy a lakást meg is akarják venni. Ezután az önkormányzattól megkapják a vételi ajánlatot és a lakás megvásárlásához szükséges polgármesteri határozatot – lobogtatott egy Határozat feliratú levelet, rajta az V. kerületi önkormányzat logójával, polgármesteri pecséttel és aláírással.
Bizonyos lakások esetében azonnal tulajdonba kerülhetnek, de más lakásoknál erre legkésőbb 3 hónapon belül mindenképp sor kerül. Ez volt az a pillanat, amikor a magánnyomozó felfedte valódi kilétünket Katalinnak.
A magánnyomozót korábban olyan emberek bízták meg az ingatlancsalások felderítésével, akiket korábban Katalin becsapott. A nő először megijedt, aztán felpattant a székből, és úgy rohant el a Batthyány térről, hogy futás közben politikai kapcsolataival fenyegetőzött.
A Blikknek névtelenül nyilatkozó ügyvéd szerint Katalin a tettéért 2–5 évi letöltendő börtönbüntetést is kaphat. Ha valóban elintézi, hogy a lakások magánszemély nevére kerüljenek, akkor a befolyással üzérkedés és a vesztegetés bűncselekményét követi el – ebben az esetben a súlyosabb büntetésre számíthat.
Ha „csak” elteszi a csúszópénzt, vagy ahogy ő nevezi, a honoráriumot, akkor csalást követ el, és körülbelül 2 évet kaphat.
Tóth Piroska
Forrás: http://www.blikk.hu/cikk.php?cikk=106557
Titokban készült fotó a tárgyalásról. Katalin (piros csíkos ingben) ismerteti a különös ingatlanbiznisz feltételeit a a magát vevőnek kiadó magánnyomozóval (szemben) és a Blikk újságírójával (napszemüvegben). Jobb szélen Krisztián, a felhajtó. A háttal lévő férfi kilétét nem fedhetjük fel
A magánnyomozó, Gy. István – a G&S Business Control Magánnyomozó és Vagyonvédelmi Kft. munkatársa – néhány heti felderítő munkával ráakadt a banda úgynevezett felhajtójára, akinek a feladata kuncsaftok szerzése. A magánnyomozó beférkőzött a felhajtó, Krisztián bizalmába, aki nagy vonalakban elmondta, hogyan lehet megvásárolni fővárosi V. kerületi önkormányzati lakásokat, melyik utcában találhatók, s hogy ezekért mennyit kell fizetni.
Pontos címet nem adott meg. (Krisztián magyarázata szerint a lakások korábban a fővárosi önkormányzaté voltak, de az európai uniós csatlakozás után az V. kerületi önkormányzat tulajdonába kerültek. A vagyonleltárban cím szerint nem, csak érték szerint szerepelnek, ezért eladhatók.)
Krisztián bizalmát elnyerve jutottunk el az ő főnökéig, egy hölgyig, aki telefonon sokkal konkrétabban körvonalazta az eljárás menetét. A nőt Krisztián úgy vezette fel, mint egy fideszes képviselő testvérét, aki a képviselőn keresztül „minden nehézséget meg tud oldani”, és aki „komoly önkormányzati kapcsolatokkal rendelkezik”.
Igaz-e a rokonság?
A Blikk információi szerint Katalin családneve azonos egy fideszes képviselőével, ám köztük a közeli rokoni kapcsolat kizárt: – Nekem egyetlen testvérem van, de őt nem Katalinnak hívják – közölte a Blikk-kel Attila. – Az édesapámnak nem is volt testvére. Van még egy rokonom, Jenő, a nagyapám révén, de neki nem született gyermeke, és testvére sem volt. Katalin a Blikknek nem kívánt nyilatkozni.
A hölgy egy akkora autóval érkezett a megbeszélésre, hogy a Batthyány tér közelében alig tudott leparkolni vele, mert sehová sem fért be. Katalin ügyvédként mutatkozott be, és katonásan parolázott velünk.
Névjegykártyáján, amelyet átnyújtott, ez volt olvasható: környezetvédelmi jogi tanácsadó. Leült, és kérésünkre részletesen ismertette a vásárláshoz a tudnivalókat:
Csak olyan ügyféllel állunk szóba, akiben egy csepp kétség sincs az üzlet végkimenetelét illetően, és akit előtte leprioráltunk – kötötte ki, de mi meggyőztük arról, hogy bennünk megbízhat. Mi minden jelentkezővel aláíratunk egy megbízási szerződést, amelyben garanciát vállalunk arra, hogy a vevő tulajdonba kerül az önkormányzati lakásban. Vagy ha az eljárás meghiúsul, akkor visszakapja a pénzét. Mi csöndben dolgozunk, és már sok lakást eladtunk.
Rogán Antal: Hamisítják az aláírásomat!
Megkerestük Rogán Antal V. ke rületi polgármestert, és tájékoztattuk, hogyan tevékenykedik kerületében az ingatlanmaffia. Rogán felháborodott, és közölte, hogy ezért a rendőrséget teszi felelőssé:
Már két évvel ezelőtt is feljelentést tettem, hogy ismeretlenek önkormányzati, el nem adható lakásokat kínálnak, olyan iratokat gyártanak, amelyekre ráhamisítják az önkormányzat azonosító jeleit, és az én nevemet is – panaszolta. – Pedig az az aláírás, amely ezeken a papírokon szerepel, hamis, én nem is így írok alá. A pecsétem sem ilyen, és az önkormányzat logója is csak gyenge utánzata az eredetinek.
A polgármester a címlistánk alapján kivizsgáltatta, milyen lakások azok, amelyeket a bűnbanda kínál:
Ezek valóban önkormányzati lakások, de mindben bérlő lakik – jelentette ki. – Eladni egyik lakást sem lehet, hiszen törvény szerint 20 évi elidegenítési tilalom alatt állnak. Ahhoz, hogy valaki bérlő lehessen, nagyon sok feltételnek meg kell felelnie, és kérelmét az önkormányzatnál legalább két osztályunkon megvizsgálják, mire elfogadják.
Rogán Antal szerint Katalin soha nem volt alkalmazottja az V. kerületi önkormányzatnak, és legalább 5 évre visszamenőleg nem álltak szerződésben ilyen nevű emberrel.
Csakhogy mégis kell lennie egy önkormányzati összekötőnek, hiszen a vevőket valakik kulccsal beengedik a lakásokba. A polgármester tájékoztatása szerint az ingatlanokhoz csak maguknak a bérlőknek és a kerületi vagyonkezelőnek van kulcsa. A kulcsokra a vagyonkezelőnél Gáborné Gerencsér Andrea irodavezető vigyáz:
– Az önkormányzati lakásokkulcsai a műszakiak szobájában vannak, nem páncélszekrényben, de illetéktelenek elől elzárva – közölte az irodavezető. – Kilopni onnan lehetetlen. A bérlőknek is csak a személyi adataik rögzítése után adjuk ki a kulcsokat. Azt pedig elképzelhetetlennek tartom, hogy kolléga engedély nélkül benyúlna a szekrénybe.
Már két évvel ezelőtt is feljelentést tettem, hogy ismeretlenek önkormányzati, el nem adható lakásokat kínálnak, olyan iratokat gyártanak, amelyekre ráhamisítják az önkormányzat azonosító jeleit, és az én nevemet is – panaszolta. – Pedig az az aláírás, amely ezeken a papírokon szerepel, hamis, én nem is így írok alá. A pecsétem sem ilyen, és az önkormányzat logója is csak gyenge utánzata az eredetinek.
A polgármester a címlistánk alapján kivizsgáltatta, milyen lakások azok, amelyeket a bűnbanda kínál:
Ezek valóban önkormányzati lakások, de mindben bérlő lakik – jelentette ki. – Eladni egyik lakást sem lehet, hiszen törvény szerint 20 évi elidegenítési tilalom alatt állnak. Ahhoz, hogy valaki bérlő lehessen, nagyon sok feltételnek meg kell felelnie, és kérelmét az önkormányzatnál legalább két osztályunkon megvizsgálják, mire elfogadják.
Rogán Antal szerint Katalin soha nem volt alkalmazottja az V. kerületi önkormányzatnak, és legalább 5 évre visszamenőleg nem álltak szerződésben ilyen nevű emberrel.
Csakhogy mégis kell lennie egy önkormányzati összekötőnek, hiszen a vevőket valakik kulccsal beengedik a lakásokba. A polgármester tájékoztatása szerint az ingatlanokhoz csak maguknak a bérlőknek és a kerületi vagyonkezelőnek van kulcsa. A kulcsokra a vagyonkezelőnél Gáborné Gerencsér Andrea irodavezető vigyáz:
– Az önkormányzati lakásokkulcsai a műszakiak szobájában vannak, nem páncélszekrényben, de illetéktelenek elől elzárva – közölte az irodavezető. – Kilopni onnan lehetetlen. A bérlőknek is csak a személyi adataik rögzítése után adjuk ki a kulcsokat. Azt pedig elképzelhetetlennek tartom, hogy kolléga engedély nélkül benyúlna a szekrénybe.
A nő szóban hozzátette, hogy valójában nem 3, hanem 4 millió forintot kell leperkálnunk ingatlanonként:
Amióta megjelent a Blikk cikke(a két héttel ezelőtti írásunk Gy. Szilvia ingatlancsalási ügye – a szerkesztő megjegyzése), nőtt a kockázat, ezt meg kell érteniük, és hát ebből a pénzből nekem is tovább kell osztanom a főnökeimnek. A honorárium összesen 7 millió forint, ebből 4 millió az ügyintézés elindításáért, 3 millió annak befejezésekor jár. Nekem csak 300 - 500 ezer forint marad lakásonként – közölte.
Mindjárt világos lett, miért 3 millió forint van a szerződésen: az 1 millió Krisztiánnál és Katalinnál marad, arról elszámolniuk sem kell a főnökeik felé, ezt a milliót viszont mi sem követelhetjük vissza az adásvétel meghiúsulása esetén.
Az előre megbeszéltek szerint én, a Blikk újságírója voltam az, akinek a nevére kerültek volna az ingatlanok. Ehhez a következő jó tanácsokat osztogatta Katalin:
Ön budapesti lakos, ugye? Igen? Az jó – közölte. – Nem baj egyébként az sem, ha vidéki, csak egy kicsit nehezebb úgy. Az a lényeg, hogy ne legyen a nevén másik V. kerületi lakás. Ha több lakást akarnak venni, érdemes mindegyiket más és más rokon nevére íratni, ne mind legyen a magáén. Az ügyvédnő ezután arról kezdett beszélni, hogyan tudjuk megtekinteni a lakásokat:
Annyian jelentkeznek, hogy maguknak már csak júliusra tudok időpontot adni, hogy együtt megnézzük a lakásokat – sajnálkozott. – Majd ne csodálkozzanak, hogy nem vesszük jegyzőkönyvbe a nevüket. Erre azért van szükség, hogy ne maradjon nyoma, hogy már többen is megnézték ugyanazt a lakást. Értik, ugye? – kacsintott a nő.
Én és a magánnyomozó ráböktünk a címlistán három házra, amelyben lakást akartunk venni. Ez a Garibaldi utca 3., a Steindl Imre utca 7. és a Zoltán utca 12. volt. Ezekért összesen 12 millió forintot kellene kifizetnünk ott helyben.
Semmi akadálya! – sietett a válasszal a nő. – De azt tudniuk kell, hogy én nem mindegyik lakásban jártam, és nem mindről tudom, milyen állapotban van. Ezt maguknak ott a helyszínen kell felmérniük. Helyeseltünk. Katalin egy váratlan ajánlatot is tett nekem: – A Belgrád rakparton van egynagyon jó, akciós ajánlatunk! – fordult felém. – Egy teljes, Dunára néző lakószint, több ezer négyzetméter plusz a hozzá tartozó teljes földszinti üzletsor félmilliárd forintért eladó! Ezt hitelre érdemes megvenni, és aztán átalakítani. De ennél igazolniuk kell, hogy megvan rá a félmilliárd, mert nem akarunk rosszul járni!
Végigfut az agyamon: az az ingatlan a Világörökség része, a valóságban félmilliárdnak a sokszorosát éri. Ha ingatlanbefektető lennék, azonnal hívnám a bankáromat, hogy most rögtön utalja a pénzt. Az ügyvédnő által felajánlott lakások 90–140 négyzetméteresek. Némelyik majdhogynem műemlék jellegű épületben található, sokat közülük nemrég újítottak fel:
Úgy számoljanak, hogy a piaci áruk 320 ezer forint négyzetméterenként, de maguk ennek a 40 százalékáért jutnak hozzá – magyarázta a hölgy. – Előfordulhat, hogy némelyikben most van lakó, de ezek vagy jogcím nélküli lakásfoglalók, vagy olyanok, akiknek tetemes bérletidíj-tartozásuk van az önkormányzat felé. Katalin a következőképpen írta le a lakásvásárlás menetét:
Mit mond a rendőrség?
A Blikk 4 kérdést tett fel az V. kerületi rendőrkapitánynak, Tóth Tamásnak. Ezek a következők voltak:
1. A rendőrség 2 éve nyomoz a csalások miatt. Miért nem sikerült az ügyet teljeskörűen felderíteni?
2. Rogán Antal úr szerint az „új” csalók (akikkel én találkoztam) ugyanazokat a logókat, aláírásokat használják a hivatalos eljárás színlelésére, mint korábban Gy. Szilviáék. Miért nem jutott el a rendőrség a hamisítókig?
3. Vizsgálta-e a rendőrség bármikor, hogy kitől/kiktől kerülhettek ki a megvételre felajánlott lakások kulcsai? (Ti. a vevők megtekinthetik ezeket a lakásokat, vagyis a lakásokba bejutást valaki lehetővé teszi!)
4. Összesen hány feljelentés és kiktől érkezett hasonló visszaélések miatt az V. kerületi rendőrséghez?
1. A rendőrség 2 éve nyomoz a csalások miatt. Miért nem sikerült az ügyet teljeskörűen felderíteni?
2. Rogán Antal úr szerint az „új” csalók (akikkel én találkoztam) ugyanazokat a logókat, aláírásokat használják a hivatalos eljárás színlelésére, mint korábban Gy. Szilviáék. Miért nem jutott el a rendőrség a hamisítókig?
3. Vizsgálta-e a rendőrség bármikor, hogy kitől/kiktől kerülhettek ki a megvételre felajánlott lakások kulcsai? (Ti. a vevők megtekinthetik ezeket a lakásokat, vagyis a lakásokba bejutást valaki lehetővé teszi!)
4. Összesen hány feljelentés és kiktől érkezett hasonló visszaélések miatt az V. kerületi rendőrséghez?
Bizonyos lakások esetében azonnal tulajdonba kerülhetnek, de más lakásoknál erre legkésőbb 3 hónapon belül mindenképp sor kerül. Ez volt az a pillanat, amikor a magánnyomozó felfedte valódi kilétünket Katalinnak.
A magánnyomozót korábban olyan emberek bízták meg az ingatlancsalások felderítésével, akiket korábban Katalin becsapott. A nő először megijedt, aztán felpattant a székből, és úgy rohant el a Batthyány térről, hogy futás közben politikai kapcsolataival fenyegetőzött.
A Blikknek névtelenül nyilatkozó ügyvéd szerint Katalin a tettéért 2–5 évi letöltendő börtönbüntetést is kaphat. Ha valóban elintézi, hogy a lakások magánszemély nevére kerüljenek, akkor a befolyással üzérkedés és a vesztegetés bűncselekményét követi el – ebben az esetben a súlyosabb büntetésre számíthat.
Ha „csak” elteszi a csúszópénzt, vagy ahogy ő nevezi, a honoráriumot, akkor csalást követ el, és körülbelül 2 évet kaphat.
Tóth Piroska
Forrás: http://www.blikk.hu/cikk.php?cikk=106557
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ingatlaninfo.blog.hu/api/trackback/id/tr7530563
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
