Botrányos ingatlanjogász
NINCS EGY HETE, HOGY AJÁNLOTTAM EGY INGATLANJOGÁSZT, AKI MINT ÜGYVÉD IS MEGBÍZHATÓ. MOST MÁR CSAK AZT TUDOM ÍRNI, HOGY MEGHÍZHATÓNAK TŰNŐ INGATLANJOGÁSZT AJÁNLOTTAM. LEÍROM AZ ESETET:
INGATLANJOGÁSZ kért, hogy az irodánkban tartandó egyik értekezletünkre ő is eljöhessen személyesen, mert van 2-3 nálunk dolgozó ingatlanreferens, aki személyesen még nem találkozott vele. Csütörtökön 14 órára adtam neki időpontot. 14 óra 20 perckor én telefonáltam rá, hogy már mindenki összegyűlt, hol jár, mert várjuk. Közölte, hogy neki még meg kell várnia a kolléganőjét, aki a földhivatalba vitt be iratot, és majd csak utána tud jönni.
Kommentem: Egy korrekt ügyvéd miért nem jelzi telefonon legalább fél órával a megbeszélt időpont előtt, ha biztosan tudja, hogy késni fog? Miért nekem kell rátelefonálnom, miért én égetem magam az alkalmazottaim előtt, hogy egy ekkora bunkó fog jönni hozzánk?
Mivel azt mondta az INGATLANJOGÁSZ, hogy kb. fél órás tájékoztatót fog tartani, én így is kalkuláltam az idővel. Irodánk saját ügyvédnőjének anyukáját kedden este kórházba vitték, így ő Szekszárdon maradt, pedig csütörtökön egy adásvételhez szükségünk lett volna rá. Mivel az INGATLANJOGÁSZ is kivitelezhetőnek és főleg kényelmesnek találta az ötletemet, ezért még kedden megbeszéltük, hogy a csütörtöki 14 órás tájékoztatója után irodánkban lebonyolítja az adásvételt. Mivel ez egy teljes készpénzes adásvétel, jobbnak láttam, ha eladó és vevő nem az ő Jászai Mari térhez közeli irodájába megy a sok pénzzel, mert irodánk is megfelelő erre a célra. (A közelmúltban több ingatlanügylet zajlott már itt.)
Az adásvételhez szükséges adatokat még szerdán elküldtük az INGATLANJOGÁSZ részére e-mailben. Mivel a múltkor kifogásolta, hogy az általunk Földhivatalból kihozott hiteles tulajdoni lap számára nem megfelelő, így kértem őt, hogy akkor azt a Takarnet rendszerből kérje ki az ügylethez.
Csütörtökön fél egykor hívott az INGATLANJOGÁSZ titkárnője, hogy gond van a tulajdoni lappal, mert azon egy 1993-as bejegyzés szerint jelzálog van 108 ezer forint értékben. Hívom az eladót, aki rögtön közölte, hogy az egy tíz évre felvett kölcsön volt, és kb. 3 évvel ezelőtt már visszafizették. Láttunk már ilyet, tudjuk is hogy van ez. A kölcsönt adónak nem érdeke a földhivatalnál a törlést elindítani, ezt mindig a kölcsönigénylőnek kell kezdeményeznie. Nos ez ebben az esetben elmaradt. Így történhetett meg az, hogy az eladó lakás tulajdoni lapján még mindig ott díszelgett a bejegyzés.
Visszahívtam INGATLANJOGÁSZ titkárnőjét, aki kérte, hogy az ügylethez az eladók hozzanak írásos dokumentációt, hogy a jelzálog törölhető, és azt majd az adásvételivel együtt beadják a földhivatalhoz. Eladót hívom, aki mondta is, hogy hozni fogja a papírokat, ami még rendelkezésre áll, de ne várjak csodát, mert már eltelt azóta 3 év és az idős mama szinte minden iratot kidobált.
A kecskeméti vevőházaspár - táskájukban a vételárral - pontosan eladóval egy időben fél 3-kor megérkeztek irodánkba. INGATLANJOGÁSZ még sehol!!! Nagyon kellemetlen volt, mert ezek a legkínosabb percek, amikor vevő és eladó felváltva kérdezik, hogy hol van a hivatalos ember, aki miatt idejöttek az irodánkba?
3/4 3-kor (végre) megérkezik INGATLANJOGÁSZ, egy fiatal hölgy kíséretében. Fiatal hölgy az én aszisztensemet félretolva levágódik a számítógép elé, elkéri a felek iratait, hogy azt a fénymásológépünkön lemásolja. Mivel vevők vidékről érkeztek és életükben először találkoztak az INGATLANJOGÁSZ-szal és az őt kísérő fiatal hölggyel, (teljesen jogosan) kérték, hogy igazolványukkal ők is azonosítsák magukat. INGATLANJOGÁSZ belekezdett egy furcsa történetbe, ami egyrészt senkit nem érdekelt, másrészt nem azért voltak ott a felek, hogy az INGATLANJOGÁSZ sztorijait hallgassák, stb. Pár percen belül kiderült, hogy INGATLANJOGÁSZ nem hozta magával az ügylethez szükséges szárazbélyegzőt. Nagyon készségesen felajánlotta, hogy fáradjunk be az irodájába és ott történjen meg az adásvétel.
Mivel eladók autó nélkül, viszont vevők autóval érkeztek, ők öten egy autóval indultak. INGATLANJOGÁSZ az adásvételi szerződés vázlatát átadta eladóknak és vevőknek, hogy azt az úton olvasgassák előzetesen, hogy mit fognak majd aláírni, ezzel ne teljen a drága idő. INGATLANJOGÁSZ tízmillió forintos terepjárójában (amit feltételezhetően tisztességes forrásból vásárolt magának) hárman utaztunk. Útközben teljesens közömbös témákról beszélgettünk, persze én többször rákérdeztem, hogy a jelzáloggal való terhelésből nem lesz-e gond? Minden alkalommal lepattintották magukról a kérdést, és valamiféle együgyű választ adtak rá.
Megérkeztünk az INGATLANJOGÁSZ irodájához. Vevő és eladó kipattantak az autóból és már ott lent az utcán kiabáltak és közölték, hogy itt ma nem lesz adásvételi szerződés kötés. Kértem, hogy nyugodjanak meg és menjünk fel együtt az INGATLANJOGÁSZ irodájába, ott majd mindent tisztázunk. Fel is mentünk. INGATLANJOGÁSZ sehol. Fiatal hölgy, aki már előzetesen lefénymásolta eladó és vevők személyi adatait, kérte, hogy azt hitelesítsék az aláírásukkal. Erre vevő közölte, hogy előbb beszéljék át a szerződést, addig nem ír alá semmit. Fiatal hölgy elmondta, hogy mi a tényállás: terhelt az ingatlan, de ettől az adásvétel még létrejöhet, erre különböző lehetőségek vannak. Vevő közölte, hogy neki én azt mondtam, hogy az ingatlan tehermentes, ő csak tehermentes ingatlant vesz, én miért nem tájékoztattam őket már a csütörtöki napon délelőtt, hogy ne is induljanak el Kecskemétről, mert nem megvásárolható a lakás.
Mivel az INGATLANJOGÁSZ titkárnője csak aznap délkörül szólt, én is csak akkor tudtam meg, de biztosított arról, hogy ettől az ügylet még létrejöhet.
Vevő egyre csak mondta a magáét, eladó egyre csak bizonygatta a maga igazát, hogy a jelzálog már kifizetésre került, viszont arról írást konkrétan nem tud bemutatni.
INGATLANJOGÁSZ áthívta a másik helyiségbe vevőket és ott leült velük beszélni. Pár perc múlva engem is áthívtak, hogy közösen találjunk megoldást. INGATLANJOGÁSZ belekezdett egy furcsa történetbe, ami egyrészt senkit nem érdekelt, másrészt nem azért voltunk a másik szobába, hogy az INGATLANJOGÁSZ sztoriját hallgassuk. A legkritkusabb pont ebben a beszélgetésben az volt, amikor INGATLANJOGÁSZ azt mondta a vevő hölgynek, hogy ne a férjét nézegesse, mert ebben a helyiségben ő (mármint az INGATLANJOGÁSZ) a legszebb.
Kommentem: ennél nagyobb pofátlanságot nem mondhat egy öregedő, kopaszodó INGATLANJOGÁSZ, akinek meggyőződése, hogy a pályája csúcsán van, ráadásul ilyen szemtelenséget mond a jelenlétemben és az én ügyfeleimnek.
Az INGATLANJOGÁSZ próbálta volna megoldani a már-már teljesen elveszettnek hitt üzletet, majd egy (szerinte) remek fordulattal azt mondta, ezzel magához láncolva vevőket: mivel az adásvételi szerződést előkészítettük, a tulajdoni lapot kikértük, az ügyvédi munkadíj ugyanúgy jár, mintha megköttetett volna az ügylet.
Vevő szó nélkül kifizette a kért összeget, nem is nagyon tehetett volna mást, akkora nyomást gyakorolt rá az INGATLANJOGÁSZ.
Vevő és eladó elmentek az ügyvédi irodából, INGATLANJOGÁSZ kérte, hogy maradjak még ott. Ilyenkor szokott sorkerülni rá, hogy az ügyvédi munkadíjból irodánk részét átadja - gondoltam ezért kell ott maradnom még pár percet. Amikor erre sor került volna közölte INGATLANJOGÁSZ, hogy itt nem volt adásvétel, és a (szóbeli) megállapodásunk úgy szól, hogy a sikeres adásvétel után jár a munkadíj 30%-a.
Hát mit képzel ez a pasas? Mintha az én időm nem lenne drága, mintha én nem dolgoztam volna ezen az ügyön 20-szor többet, mint ő, aki végülis a saját ügyességének köszönhette, hogy lepottyant neki egy jókora summa a semmiért. Már majdnem ráborítottam az asztalt, de megőriztem úrinő mivoltomat: felálltam és távoztam az irodájából.
Tanulság: MINDEN ELADÓ INGATLAN TULAJDONI LAPJÁT ELLENŐRIZNI KELL!
Forrás: http://ingatlaniroda.freeblog.hu/archives/2006/06/
